Intarziás koptatólap

Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok, fával-csonttal-virággal díszítek hangszert vagy bármit, amit lehet.

Ez a bejegyzés már megjelent vendégposztként egy kedves barátom blogján (hangszerészként dolgozik, tudom ajánlani :) ), de mivel mégis saját munka, és a végeredménnyel még mindig meg vagyok elégedve, ezért közzéteszem nektek itt is, hogy legyen :)

(A képek nagy része sajnos telefonnal készült, azért olyan, amilyen. Bocsánat.)

Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag

Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek

Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora

Amennyire csak lehetett, körbevágtam a nyomatot és enyves papírszalaggal ragasztottam fel a furnérra - ezt később vízzel le lehet majd mosni róla szinte maradéktalanul, viszont amíg száraz, hihetetlen erővel tartja a fát.

Itt még feladhattam volna

Csendélet faragókéssel, sarokban szivaccsal

Milliméterről milliméterre.

Nagyon jó móka az intarzia, ha nem géppel csinálod... Ami egyébként van otthon (apám műhelyében), de mivel őrült vagyok és végtelen szabadidőm van (egyik igaz, a másik hamis, mindenki döntsön belátása szerint), ezért letört éleket vágtam, amit géppel nem lehet (vagy még nem láttam olyat...). A lényeg, hogy bármilyen acél csorbul annyit 10 centi vágás után, hogy újra kell élezni. Mire erre rájöttem, vért izzadtam, de onnan már könnyen ment.

Kint van a közepe, már csak a neheze van hátra

A szemfülesek észrevehetik, hogy itt már van a minta alatt is ragasztószalag... igen, két intarzia készült, az elsőt feladtam, mert összetört a minta és nem tudtam megmenteni. Szóval, mielőtt nekiállsz az intarziának, a fa mindkét oldalát told fel enyves ragasztószalaggal, majd arra tedd a mintát. A dolog hátránya, hogy nem látod pontosan, hogy hova akarod tenni, de ez szinte mindegy... légy ügyes :)

Átütött mintát terveztem, ismét egy kis válogatás. Ez egy körtegyökér

Méretek. Bal felül a csomó, ami végül az átütött részbe került

Erre ragasztottuk fel az intarziát. Egy jótanács: ha gyökérfurnérral dolgozol, akkor előtte jó alaposan nedvesítsd be, mert a benne lévő egyenetlenségek nem simulnak ki simán, hanem inkább összetörnek. Vihették volna az egész intarziát, de szerencsére az megmaradt, a sötét törésvonal pedig örök emlék marad, hogy vizezzek. :)
A ragasztásról magáról nincsenek képeim, azt a fantáziátokra bízom, amúgy nem egy összetett művelet, két rétegeltlemez között ragadt a dolog.
Az egésznek a hátára felkerült még egy jávorlap is, ez merevíti ki a dolgot, meg segített a mahagóni-körtegyökér csodát egyenesíteni is, elég szép C-betű volt benne.

A mosás

Még nedvesen

Csak ez után tudtam meg, hogy minden apró darab a helyén maradt-e, mennyire folyt ki a ragasztó (de, kifolyt. Mindig kifolyik...), mit kell esetleg még pluszba javítani. Ami a durva volt, hogy ezt az egészet még meg kellett csiszolni... nem bíztam benne, hogy minden apróság megmarad, de megmaradtak. A maradék ragasztót lekapargattam, lecsiszoltam a felületet, jóapám lakkozta nekem, majd Mészi ragasztotta fel a gitárra.

És a gitáron így néz ki:

[Nehéz egy lakásban semleges hátteret találni - Mészi] - aki a hangszerelem blogot csinálja

[Arra a foltra pedig talán emlékeznek, akik szokták olvasgatni a blogot - Mészi] - továbbra is hangszerelem blog

A gitár Mészihez esett be eredetileg, ő javította, azt is érdemes elolvasni itt.

Több dolog is készülget a kis műhelyben, van közte ehhez hasonló intarzia, de van más is. Na, majd.