2014. október 5., vasárnap

Basszusgitár hüvelykujj-tartó

Sziasztok!

Korábbra ígértem ezt a bejegyzést, elmaradtam, mea culpa, most bepótolom. A fotók még mindig szarok a végét kivéve, amiket Mészi csinált.
Egy akusztikus basszusgitárra készítettem egy hüvelykujj-tartót, a tulajdonos főleg elektromos basszgitáron játszott, és a humbuckerre támasztotta az ujját, de az itt nem volt... na, lássuk :)

A fogólapon, a 12. bundnál volt egy motívum, azt használtam fel

Amikor elkezdtem csinálni, lakótárs pont akkor csinált egy jó húslevest marhalábszárból, a csontot elkértem tőle, majd kifőztem. Kivágtam egy fél tenyérnyi darabot, abból készült a két alap.

Nagyjából egyenes darab, rajzoljunk...

Először egy darab papírra rajzoltam ki a fotó alapján a két kampót, ezt akartam átvinni a kivágott csont-darabra. Mivel sehogy sem tudtam átrajzolni, ezért ráragasztottam a papírt, és végigpontoztam egy tűvel.


A lépcsőre szorítóztam a csontot, és lombfűrésszel nagyoltam

Fúj. Na, itt már elegem volt a lombfűrészből, mert elszakadt a fémvágó lap is.

A csont egy hihetetlenül kemény anyag, ráadásul ha gyorsan vágod, akkor felforrósodik, és baromi büdös... De sikerült kivágnom, íme:

Majd jött a reszelő...

És lassan a forma is kialakul

Zebránó furnér

A csont tetejére zebránó furnért használtam. Nagyon szeretem ezt az anyagot, még elő fog kerülni későbbi munkák során is, itt pont egy egész érdekes felhasználását láthatjátok :)


És ragad. Háttérben a marhacsont, a camel-zacskóban dunai kagyló, gyűjtés Nagymarosról

Itt imádkozni kezdtem, hogy megragadjon, és sikerült. Furcsa, hogy ezt a fát megfogta a sima faragasztó, később már speciális, vízálló cuccot kellett használnom.

Ilyen lett.

Ez pedig még egy korábbi állapot, de ragad.

A felesleget faragókéssel vágtam le a zebránóból, majd elkezdtem csiszolni... Jópár óra és anyázás után jutottam idáig:


Nagyjából kicsiszolva. A telefon nem oda fókuszált, bocsánat...
És mind a kettő elkészült.

A vasfát apámtól szereztem, aki születésnapjára kapta évekkel ezelőtt egy kedves barátunktól, 2"x2"x12" méretben (alap angol faméret, kétcoll-kétcoll-láb), ebből szalagfűrésszel vágtunk 1-2 mm-es lapot.

Felrajzoltam a horgokat, lejelöltem...

És a múlt hónapban vettem egy japán fűrészt. Nem százas, de azt a pénzt megérte. Marha jól lehet vele vágni, csak 2-3 fogat már elhagyott, és egy kicsit görbe.


Levágott fa. Japán fűrész. Csontok zebránóval. Na, így.

Fény-árnyék, fapor. Vicces hangja volt.

Nagyolás japán fűrésszel.

Még mindig nagyolás...

Itt már egy másik fajta faragasztót használtam. Jóapámtól kaptam. Megfogta.

Az aljára pedig egy réteg cseresznyét tettem, majd ragasztottam, faragtam...

Az 'I' darab lassan kész, a 'II' várat magára

És majdnem kész. 'II'-nek kicsit letört a sarka, épp az ragad vissza.

A szorító alá egy darab parafát tettem, hogy ne nyomja meg a furnért, acélvattával finiseltem (van erre magyar szó? A fényezés olajat, lakkot vagy politúrt jelent, itt pedig nem volt felvitt anyag, csak kicsiszolás).

A képek maradéka felragasztás után készült, kétoldalú ragasztó megfogta szerencsére, nem kellett brutális dolgokhoz folyamodni...




Itt még én is látszom benne :)
Szóval lett ilyen is... Majd jelentkezem. Szépen :)

2014. augusztus 30., szombat

Pálcaállító-lyuk takarólemeze - Ötperces bejegyzés

Sziasztok!

Van még néhány dolog, amivel elégedetlen vagyok a gitáromon, egy volt ezek közül a pálcaállító-lyuk takarólemeze (van erre szebb szó? Kerestem...). A gyári egy darab fekete műanyag fehér szegéllyel, D R felirattal, mindkettő nagybetű, csúnyák, tipográfiailag is. D.R.-ként elfogadnám talán. Nem tudom... Mi mással cserélném le, mint fával, ugye.

Eredeti - új. Kivételesen nem furnért, hanem svartnit használtam, mert nem akartam rétegelni.

A top furnérlemezről sajnos nem tudom, milyen fa... Apámtól kaptam, de nem öröm vele dolgozni (nem apámmal, hanem a furnérral - a szerk.), mert nagyon régi (nem apám, a furnér - a szerk.), és az összes lehetséges irányba törik (nem apám, a furnér - a főszerk.).

Terveztem hozzá egy kis mintát is, de végül letettem róla

Ragad, háttérben kanna, mert az kell.

A kocka egy egészen más projektből maradt rám, de az volt az egyetlen, amivel meg tudtam szorítani, minden más darab kicsi volt.

Egymás mellett a kettő
A kanna helyett a lábam lóg be. Vagy egy virsli?  Lakkoztam, parkettalakk-ecset kombó, mert nincs jobb. A régi lyukakat kipuskáztam, papírszalaggal felrögzítettem a fejre, megfúrtam az új lyukakat, és kicsi rézcsavarokkal rögzítettem.

Főtámogató a Sin City

Szalag nélküli változat. A húrokat nem raktam vissza, mert elpattant a G.

Néhány kép a teljesség igénye nélkül, szigorúan magamutogatási céllal, de már valamivel jobb (kölcsön...) fényképezővel.

Háttérben Jean Michel Jarre Equinoxe című lemeze




És végül két kép - egyben az egész, illetve az eredeti gitár (valami lopott fotó, de olyan régen loptam, hogy már nem tudom, honnan van).

Háttérben a 12 húros és egy szintetizátor, tükörben az asztalon uralkodó káosz

Háttérben semmi, mert lefotosoppolták

Bevallom, amikor felcsavaroztam, a bal sarkában kicsit megpattant a svartni... jobb lett volna rétegezni, de már mindegy. Ma is tanultunk valamit.

Na, így.

2014. augusztus 17., vasárnap

Intarziás koptatólap

Sziasztok!

Hollay-Horváth Zsombor vagyok, fával-csonttal-virággal díszítek hangszert vagy bármit, amit lehet.

Ez a bejegyzés már megjelent vendégposztként egy kedves barátom blogján (hangszerészként dolgozik, tudom ajánlani :) ), de mivel mégis saját munka, és a végeredménnyel még mindig meg vagyok elégedve, ezért közzéteszem nektek itt is, hogy legyen :)

(A képek nagy része sajnos telefonnal készült, azért olyan, amilyen. Bocsánat.)

Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.

A régi koptatólap és az új anyag
Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek
Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora
Amennyire csak lehetett, körbevágtam a nyomatot és enyves papírszalaggal ragasztottam fel a furnérra - ezt később vízzel le lehet majd mosni róla szinte maradéktalanul, viszont amíg száraz, hihetetlen erővel tartja a fát.
Itt még feladhattam volna
Csendélet faragókéssel, sarokban szivaccsal
Milliméterről milliméterre.
Nagyon jó móka az intarzia, ha nem géppel csinálod... Ami egyébként van otthon (apám műhelyében), de mivel őrült vagyok és végtelen szabadidőm van (egyik igaz, a másik hamis, mindenki döntsön belátása szerint), ezért letört éleket vágtam, amit géppel nem lehet (vagy még nem láttam olyat...). A lényeg, hogy bármilyen acél csorbul annyit 10 centi vágás után, hogy újra kell élezni. Mire erre rájöttem, vért izzadtam, de onnan már könnyen ment.
Kint van a közepe, már csak a neheze van hátra
A szemfülesek észrevehetik, hogy itt már van a minta alatt is ragasztószalag... igen, két intarzia készült, az elsőt feladtam, mert összetört a minta és nem tudtam megmenteni. Szóval, mielőtt nekiállsz az intarziának, a fa mindkét oldalát told fel enyves ragasztószalaggal, majd arra tedd a mintát. A dolog hátránya, hogy nem látod pontosan, hogy hova akarod tenni, de ez szinte mindegy... légy ügyes :)

Átütött mintát terveztem, ismét egy kis válogatás. Ez egy körtegyökér
Méretek. Bal felül a csomó, ami végül az átütött részbe került
Erre ragasztottuk fel az intarziát. Egy jótanács: ha gyökérfurnérral dolgozol, akkor előtte jó alaposan nedvesítsd be, mert a benne lévő egyenetlenségek nem simulnak ki simán, hanem inkább összetörnek. Vihették volna az egész intarziát, de szerencsére az megmaradt, a sötét törésvonal pedig örök emlék marad, hogy vizezzek. :)
A ragasztásról magáról nincsenek képeim, azt a fantáziátokra bízom, amúgy nem egy összetett művelet, két rétegeltlemez között ragadt a dolog.
Az egésznek a hátára felkerült még egy jávorlap is, ez merevíti ki a dolgot, meg segített a mahagóni-körtegyökér csodát egyenesíteni is, elég szép C-betű volt benne.

A mosás
Még nedvesen
Csak ez után tudtam meg, hogy minden apró darab a helyén maradt-e, mennyire folyt ki a ragasztó (de, kifolyt. Mindig kifolyik...), mit kell esetleg még pluszba javítani. Ami a durva volt, hogy ezt az egészet még meg kellett csiszolni... nem bíztam benne, hogy minden apróság megmarad, de megmaradtak. A maradék ragasztót lekapargattam, lecsiszoltam a felületet, jóapám lakkozta nekem, majd Mészi ragasztotta fel a gitárra.

És a gitáron így néz ki:



[Nehéz egy lakásban semleges hátteret találni - Mészi] - aki a hangszerelem blogot csinálja

[Arra a foltra pedig talán emlékeznek, akik szokták olvasgatni a blogot - Mészi] - továbbra is hangszerelem blog
A gitár Mészihez esett be eredetileg, ő javította, azt is érdemes elolvasni itt.

Több dolog is készülget a kis műhelyben, van közte ehhez hasonló intarzia, de van más is. Na, majd.