Sziasztok!
Hollay-Horváth Zsombor vagyok, fával-csonttal-virággal díszítek hangszert vagy bármit, amit lehet.
Ez a bejegyzés már
megjelent vendégposztként egy kedves barátom
blogján (hangszerészként dolgozik, tudom ajánlani :) ), de mivel mégis saját munka, és a végeredménnyel még mindig meg vagyok elégedve, ezért közzéteszem nektek itt is, hogy legyen :)
(A képek nagy része sajnos telefonnal készült, azért olyan, amilyen. Bocsánat.)
Történt egy pár hónapja, hogy kitaláltam, hogy csinálok egy szép fakoptatót a gitáromra a csúnya gyári műanyag helyett. Van egy régi-kedvenc életfa-motívumom, azt vettem alapul. Nyomtattam belőle egy pár méretet, nem tudtam hirtelen, hogy pontosan mekkora fog kelleni, majd fogtam a régi koptatót és körberajzoltam egy darab mahagóni-furnérra.
|
A régi koptatólap és az új anyag |
|
Apámnál egy órát válogattam a furnérokat, kisebb idegbajt okozva a jóöregnek |
|
Felskicceltem, hogy mekkora lesz az akkora |
Amennyire csak lehetett, körbevágtam a nyomatot és enyves papírszalaggal ragasztottam fel a furnérra - ezt később vízzel le lehet majd mosni róla szinte maradéktalanul, viszont amíg száraz, hihetetlen erővel tartja a fát.
|
Itt még feladhattam volna |
|
Csendélet faragókéssel, sarokban szivaccsal |
|
Milliméterről milliméterre. |
Nagyon jó móka az intarzia, ha nem géppel csinálod... Ami egyébként van otthon (apám műhelyében), de mivel őrült vagyok és végtelen szabadidőm van (egyik igaz, a másik hamis, mindenki döntsön belátása szerint), ezért letört éleket vágtam, amit géppel nem lehet (vagy még nem láttam olyat...). A lényeg, hogy bármilyen acél csorbul annyit 10 centi vágás után, hogy újra kell élezni. Mire erre rájöttem, vért izzadtam, de onnan már könnyen ment.
|
Kint van a közepe, már csak a neheze van hátra |
A szemfülesek észrevehetik, hogy itt már van a minta alatt is ragasztószalag... igen, két intarzia készült, az elsőt feladtam, mert összetört a minta és nem tudtam megmenteni. Szóval, mielőtt nekiállsz az intarziának, a fa mindkét oldalát told fel enyves ragasztószalaggal, majd arra tedd a mintát. A dolog hátránya, hogy nem látod pontosan, hogy hova akarod tenni, de ez szinte mindegy... légy ügyes :)
|
Átütött mintát terveztem, ismét egy kis válogatás. Ez egy körtegyökér |
|
Méretek. Bal felül a csomó, ami végül az átütött részbe került |
Erre ragasztottuk fel az intarziát. Egy jótanács: ha gyökérfurnérral dolgozol, akkor előtte jó alaposan nedvesítsd be, mert a benne lévő egyenetlenségek nem simulnak ki simán, hanem inkább összetörnek. Vihették volna az egész intarziát, de szerencsére az megmaradt, a sötét törésvonal pedig örök emlék marad, hogy vizezzek. :)
A ragasztásról magáról nincsenek képeim, azt a fantáziátokra bízom, amúgy nem egy összetett művelet, két rétegeltlemez között ragadt a dolog.
Az egésznek a hátára felkerült még egy jávorlap is, ez merevíti ki a dolgot, meg segített a mahagóni-körtegyökér csodát egyenesíteni is, elég szép C-betű volt benne.
|
A mosás |
|
Még nedvesen |
Csak ez után tudtam meg, hogy minden apró darab a helyén maradt-e, mennyire folyt ki a ragasztó (de, kifolyt. Mindig kifolyik...), mit kell esetleg még pluszba javítani. Ami a durva volt, hogy ezt az egészet még meg kellett csiszolni... nem bíztam benne, hogy minden apróság megmarad, de megmaradtak. A maradék ragasztót lekapargattam, lecsiszoltam a felületet, jóapám lakkozta nekem, majd Mészi ragasztotta fel a gitárra.
És a gitáron így néz ki:
|
[Nehéz egy lakásban semleges hátteret találni - Mészi] - aki a hangszerelem blogot csinálja |
|
[Arra a foltra pedig talán emlékeznek, akik szokták olvasgatni a blogot - Mészi] - továbbra is hangszerelem blog |
A gitár Mészihez esett be eredetileg, ő javította, azt is érdemes elolvasni
itt.
Több dolog is készülget a kis műhelyben, van közte ehhez hasonló intarzia, de van más is. Na, majd.