Basszusgitár hüvelykujj-tartó

Sziasztok!

Korábbra ígértem ezt a bejegyzést, elmaradtam, mea culpa, most bepótolom. A fotók még mindig szarok a végét kivéve, amiket Mészi csinált.
Egy akusztikus basszusgitárra készítettem egy hüvelykujj-tartót, a tulajdonos főleg elektromos basszgitáron játszott, és a humbuckerre támasztotta az ujját, de az itt nem volt... na, lássuk :)

A fogólapon, a 12. bundnál volt egy motívum, azt használtam fel

Amikor elkezdtem csinálni, lakótárs pont akkor csinált egy jó húslevest marhalábszárból, a csontot elkértem tőle, majd kifőztem. Kivágtam egy fél tenyérnyi darabot, abból készült a két alap.

Nagyjából egyenes darab, rajzoljunk...

Először egy darab papírra rajzoltam ki a fotó alapján a két kampót, ezt akartam átvinni a kivágott csont-darabra. Mivel sehogy sem tudtam átrajzolni, ezért ráragasztottam a papírt, és végigpontoztam egy tűvel.

A lépcsőre szorítóztam a csontot, és lombfűrésszel nagyoltam

Fúj. Na, itt már elegem volt a lombfűrészből, mert elszakadt a fémvágó lap is.

A csont egy hihetetlenül kemény anyag, ráadásul ha gyorsan vágod, akkor felforrósodik, és baromi büdös... De sikerült kivágnom, íme:

Majd jött a reszelő...

És lassan a forma is kialakul

Zebránó furnér

A csont tetejére zebránó furnért használtam. Nagyon szeretem ezt az anyagot, még elő fog kerülni későbbi munkák során is, itt pont egy egész érdekes felhasználását láthatjátok :)

És ragad. Háttérben a marhacsont, a camel-zacskóban dunai kagyló, gyűjtés Nagymarosról

Itt imádkozni kezdtem, hogy megragadjon, és sikerült. Furcsa, hogy ezt a fát megfogta a sima faragasztó, később már speciális, vízálló cuccot kellett használnom.

Ilyen lett.

Ez pedig még egy korábbi állapot, de ragad.

A felesleget faragókéssel vágtam le a zebránóból, majd elkezdtem csiszolni... Jópár óra és anyázás után jutottam idáig:

Nagyjából kicsiszolva. A telefon nem oda fókuszált, bocsánat...

És mind a kettő elkészült.

A vasfát apámtól szereztem, aki születésnapjára kapta évekkel ezelőtt egy kedves barátunktól, 2"x2"x12" méretben (alap angol faméret, kétcoll-kétcoll-láb), ebből szalagfűrésszel vágtunk 1-2 mm-es lapot.

Felrajzoltam a horgokat, lejelöltem...

És a múlt hónapban vettem egy japán fűrészt. Nem százas, de azt a pénzt megérte. Marha jól lehet vele vágni, csak 2-3 fogat már elhagyott, és egy kicsit görbe.

Levágott fa. Japán fűrész. Csontok zebránóval. Na, így.

Fény-árnyék, fapor. Vicces hangja volt.

Nagyolás japán fűrésszel.

Még mindig nagyolás...

Itt már egy másik fajta faragasztót használtam. Jóapámtól kaptam. Megfogta.

Az aljára pedig egy réteg cseresznyét tettem, majd ragasztottam, faragtam...

Az 'I' darab lassan kész, a 'II' várat magára

És majdnem kész. 'II'-nek kicsit letört a sarka, épp az ragad vissza.

A szorító alá egy darab parafát tettem, hogy ne nyomja meg a furnért, acélvattával finiseltem (van erre magyar szó? A fényezés olajat, lakkot vagy politúrt jelent, itt pedig nem volt felvitt anyag, csak kicsiszolás).

A képek maradéka felragasztás után készült, kétoldalú ragasztó megfogta szerencsére, nem kellett brutális dolgokhoz folyamodni...

Itt még én is látszom benne :)

Szóval lett ilyen is... Majd jelentkezem. Szépen :)